Elhajlás:
A hallható hangok hullámhossza kb. méteres hosszúságú, ezért könnyű
megfigyelni a hang elhajlását, hiszen a környezetünkben lévő tárgyak méretei
azonos nagyságrendűek a hangok hullámhosszával.
Ez a jelenség megfigyelhető, ha például a házunk nyitott ajtaja előtt
beszélgetnek úgy, hogy mi nem látjuk azokat akik társalognak, de mégis
halljuk beszédjüket, hiszen az ajtó "résén" a hang elhajolva a fülünkbe
jut.
Törés:
Visszaverődés:
Leggyakoribb megnyilvánulási formája a visszhang. Akkor alakul ki, amikor a hang egy nagyobb, aránylag síma felülettel találkozik. Ilyenkor észlelhetjük később visszaérkező visszhangként a visszaverődött hangot.
Jól megfigyelhető jelenség ez az aránylag nagyobb és üres termekben, szobákban. A visszhang elkerülése nagyon fontos a stúdiók akusztikájának kialakításánál, ahol ezt gyakran azzal érik el, hogy a fal nem síma, hanem például vakolatlan, lyukacsos téglából áll.
Interferencia:
Tartós, állandósult interferenciára csak a közel azonos hullámhosszúságú hangok képesek. Ezt a tulajdonságát használják ki a hangszerek hangolói, amikor egy etalon hangvillával adott hanggal egyidejűleg szólaltatják meg a hangszer egy adott hangját. A hangszer hangolását addig folytatják, amíg a vizsgált hang felerősödik az interferencia jelensége miatt.
Doppler-effektus:
Tudjuk, hogy a közeledő hullámkeltő előtt az észlelt hullámhosszúság
rövidebb, a távolodó hullámkeltő mögött pedig hosszabb, mint amikor a hullámkeltő
áll. Levegőben a hang terjedési sebessége mindegyik esetben azonos. Így
ez a jelenség a hang frekvenciájában mutatkozik meg, mégpedig úgy, hogy
a közeledő hangforrás esetén nagyobb frekvenciájú (magasabb) hangot, a
távolodó hangforrás esetén pedig kisebb frekvenciájú (mélyebb) hangot hallunk,
mint az álló hangforrás esetén.
Ezt szemlélteti az alábbi hangos film is.
A film lejátszásához kattintson a képre.